Rabok és álmok

Két lakat őrzi az ajtót. Vasrács van az ablakon. Kemény fa ágyon kerül az álom.

Csak rólad álmodozom. Kemény fa ágyon kerül az álom. Csak rólad álmodozom. Yeah,

yeah. A cella hideg, a lelkem láng. Az emléked éget, mint a forró szánk.

Kint a világ megy, itt megállt az idő, csak a szív dobban, mikor kimondom szerető. Postás jön,

nézem, de nincs levél. A néma napok alatt a szívem fél. Talán már másnak

adtad a szívedet, de én még mindig őrzöm a képedet. Várom, hogy jöjjön a postás.

Levelet mégsem kapok. Talán már másnak adtad a szádat, más tölel a két karod.

Talán már másnak adtad a szádat, más tölel a két karod. A falak közt csak